Szia, Üdvözöllek Zsebő Norbert vagyok!
Nemrégiben a fejemhez vágták, hogy hülyeségeket beszélek. Egy jó szülő ugyanis például nem tehet meg bármit, hiszen felelősséggel tartozik a gyerekéért. Nem ugrálhat csak úgy. Ezért egy anya számára például sok dolog reménytelen, ami egyébként megoldást nyújt egy egyedülálló nőnek. Ez igaz, de akkor mégis mi a teendő, amikor béklyóba köt minket a felelősség? Mit tegyünk, amikor teljesen reménytelen a helyzet?
Nemrégiben a fejemhez vágták, hogy hülyeségeket beszélek. Merthogy ha valaki egyedülálló, és nincs se fia se borja, akkor az persze megtehet bármit. Ha viszont valaki anya, akinek felelősséget kell vállalnia a gyermekéért az persze nem ugrálhat. Ha rossz a főnöke akkor ne tanácsoljam neki azt a hülyeséget, hogy váltson munkahelyet, hiszen ő már nem mehet másik munkahelyre, hiszen felelősséggel tartozik a gyermekéért. Ha veri őt a férje, nem hagyhatja ott, csak ha egyedül is el tudja tartani. Ha falun, vagy kisvárosban lakik, ahol nincs más munkalehetőség, akkor be kell adnia a derekát, és el kell fogadnia a helyzetet amiben van. a gyerek miatt. A felelősség miatt.
Személy szerint, úgy érzem,hogy ez egy lényeges téma, amiről mindenképpen érdemes beszélni. Sőt, ez valójában két meghatározó téma. Az első, hogy egész pontosan miért is felelős egy anya, tágabb értelemben, mi emberek miért vagyunk felelősek. A második pedig az, hogy valóban fel kell-e adni, vagy netán mindig van lehetőség, akkor is ha azt nem látjuk?
Kezdem a második kérdéssel: Van olyan pont, ahol fel kell adni?
Ha szétnézünk az élővilágban, akkor egyetlen lényt sem látunk, aki feladná. Még a legostobább légy is addig próbálkozik kijutni az ablaküvegen, amíg bele nem hal a próbálkozásba. A farkas, ha csapdába esik, inkább lerágja a saját lábát, mintsem,hogy csapdában maradjon. A kísérleti patkányok a végelgyengülésig is futkároznak a labirintusban, ha nem találják a kijáratot. Bizony olyan nincs, hogy bármelyik állat ne menne el egy kockázatos vadászatra is, hogy élelmet szerezzen a kicsinyeinek. Természetesen akkor is el fog menni, ha nincs aki vigyázzon a kölykeire. Úgy tűnik az ember az egyetlen lény ezen a bolygón, aki képes arra, hogy feladja, és inkább a tehetetlenséget válassza még akkor is ha az szenvedéssel jár. Úgy tűnik az embernek sokkal fontosabb, hogy igaza legyen mint hogy életben maradjon.
Amit azonban lényeges lenne észrevenni, hogy az élet törvényszerűen szenvedéssel jár. Mert vagy attól szenvedünk,hogy fáj a hátunk, vagy attól szenvedünk, hogy az edzőteremben emelgetjük a súlyokat. Attól szenvedünk, hogy magányosak vagyunk, vagy attól hogy alkalmazkodni kell máshoz. Betegségektől szenvedünk, vagy a gyógyszernek a pocsék ízétől. Valamilyen szenvedés mindenképpen kijut nekünk embereknek. Azonban ha így van , akkor tehetetlenség szenvedése helyett sokkal-sokkal jobb a cselekedet szenvedését választani! Sokkal jobb a gyógyszer ízétől szenvedni mint a betegségtől, sokkal jobb az edzőteremben szenvedni, mint a hátfájástól.
Ha nehéz munkát találni, akkor sokkal jobb attól szenvedni, hogy újra, és újra önéletrajzokat küldözgetek, interjúra járok, visszautasítást kapok, mint attól, hogy tehetetlenül vergődöm a munkahelyemen. A szenvedés az én döntésem. A szenvedés önbizalmat ad, a szenvedést saját szabad akaratomból választom, és a szenvedésem minden pillanatában tudom, hogy engem nem lehet megtörni, mert szabad vagyok.
Az első kérdés így szólt: Miért vagyunk felelősek?
A szülő nyilván felelős a gyerekéért. Egy anya gondolkodhat úgy, hogy mindent meg szeretne adni a gyerekének, ami teljesen normális. A gyerek azonban csecsemőkorától kezdve megtanulja a szülő viselkedése, a gondolkodása alapján, hogy hol az ő helye a világban. Ha látja, hogy a szülő megalkuvó, akkor nagy valószínűséggel ő maga is megalkuvó lesz. Ha azt látja, hogy a szülő gyáva akkor nagy valószínűséggel ő is gyáva lesz.
A megfelelő gondolkodás átadása sokkal lényegesebb, mint hogy kap-e a gyerek kisvasutat a születésnapjára. Ugyanis a gyerek évek múlva még lehet reménye egy jobb életre, ha a szülőnek már nincs is. Az persze való igaz, hogy ha a gyerek sütit szeretne, akkor sokkal könnyebb neki sütit adni mint azt mondani neki, hogy nem engedhetjük meg magunknak még azt az egy szelet süteményt sem, mert most arra gyűjtünk, hogy elválunk és elköltözzünk. Olyan könnyű ilyenkor azt gondolni, hogy ha már úgyis romokban van a házasság legalább a gyerek kapja meg a kedvenc sütijét.
Pedig a gyerek ebben a korban a legfogékonyabb arra, hogyan szülő hogyan viselkedik. Kiáll magáért? Mert akkor a gyerek abból tanulja meg, hogy bármilyen zordak is a körülmények, ő is kiállhat magáért. Sohasem adja fel, az utolsó leheletéig sem? Mert akkor a gyerek tudni fogja, hogy ő sem adhatja fel soha, tűnjön bármilyen reménytelennek is a helyzet.
Lényegében nem az a meghatározó, hogy sikerül-e a szülőnek olyan munkahelyet találni ami megfelelő lesz a számára, az nem érdekes, hogy sikerül-e megoldást találni bármilyen problémára. persze ha sikerül, az mindenképp jó, viszont ha nem sikerül, a gyerek akkor is látja, hogy a szülő küzd érte, küzd a családért, küzd azért hogy jobb legyen, küzd azért hogy kikerüljön a gödörből, és megtanulja, hogy kiálljon saját magáért, küzdjön magáért, majd küzdjön a saját gyerekéért is.
Amikor filmet nézünk, az a szimpatikus főhős, aki feladja a nehézségek hatására, vagy inkább az aki ugyan elbukott, de közben sosem adta fel egy másodpercre sem? Melyik filmet mutatnánk meg szívesebben a gyerekünknek? Melyikről szeretnénk, hogy a gyerekünk példát vegyen?
Szerintem ezért vagyunk felelősek!
” Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” írta Madách.
Ezt még egy együgyű légy is tudja, ha egy ablakkal kerül szembe. Miért adnánk fel mi emberek bármilyen okból is? Még a legreménytelenebb helyzetben is lehet tenni valamit. Sokszor nem az a meghatározó, hogy amit teszünk eredményre vezet-e, vagy sem. Hanem az, hogy megőrizzük-e az emberségünket, küzdünk-e, vagy feladjuk, és lélekben már meghalunk?
Kérlek soha ne add fel! Ezért vagy felelős!
A kitartás a TE dolgod. Amit én ehhez hozzá tudok tenni az a TUDÁS amivel lépésről-lépésre előrébb tudsz jutni az életben. Ha napi rendszerességgel hasznos információkat szeretnél kapni az ember , és az élet működéséről akkor IRATKOZZ FEL HÍRLEVÉL CSATORNÁMRA ITT!
Viszont szeretnék kérni valamit, ha még nem hoztál meg egy döntést az életeddel kapcsolatban, vagyis úgy állsz hozzá: ” Feliratkozom, majd meglátjuk mi lesz.” Ha ilyen mentalitás van a fejedben, akkor arra kérlek NE IRATKOZZ FEL! Olyan emberrel szeretnék megismerkedni, segíteni nekik akik érzik, hogy többet akarnak az életben, szellemileg fejlődni szeretnének, és komolyan helyre akarják hozni az életük minden területét. TEHÁT CSAK AKKOR IRATKOZZ FEL, HA KOMOLYAN GONDOLOD A VÁLTOZÁST AZ ÉLETEDBEN!
Ha kérdésed van, bátran jelezz az alábbi elérhetőségek valamelyikén!
Üdvözlettel:
Zsebő Norbert Boldogság teremtő specialista Telefonszám: +36207770467
E-mail: zsebonorbert1977@gmail.com